Mondhatjuk úgyis, hogy az előző post a felvezetője volt a mostaninak, mert ahogy sokan mondták ott összevissza cikáztak a gondolatok és néhol követhetetlen voltam meg nem teljesen arról szólt, amiről szerettem volna. Akkor most összeszedem magamat és kordába tartom a gondolataimat de annyi minden van ami az eszembe jut, hogy nehéz egy emlékre koncentrálni 100%-osan, mert az egyik hoz magával másik nyolcat. Mondhatjuk úgyis, hogy nincsen unalmas életem. Ha netán úgy alakulna, hogy szuper gazdag lennék olyan élmény blogot kapnátok, hogy utána már a People Magazin címlapján vigyorognék... lenne benne minden. Fehér cápa vadászat az Indiai-óceánon, Mt. Everest mászás, bázisugrás, szörfözés Hawaii-n az óriás hullámokon és stb. szóval csupa olyan dolog, amiben minimum meg lehet halni és normális ember ingyen se csinálná nem az hogy fizet érte. :)) Most viszont kilépek a testemből és fejbe rúgom magamat, hogy visszatérjek a valóságba plusz még a biliből is kihúzom a kezemet és koncentráljuk az itteni dolgokra. 

Ami az első dolog volt, amit meg kellett tanulnom itt az az volt, hogy hogyan kell egyedül élni a mindennapokban segítség nélkül. Újra szervezni az életem minden egyes részletét és másodpercét. Egyáltalán nem volt nehéz, mert akartam is, meg egyszer már fel kéne nőni és önállónak lenni, nem egy utolsó dolog. Az első albérlet volt igazi kihívás nem is a lakótárs miatt, mert ő jó arc de róla majd később, hanem maga az, hogy az a lakás 35-40 négyzetméter volt tehát egy halószoba, egy közép kicsi nappali egy kicsi konyha és egy kis fürdőszoba. Amikor megérkeztem már bőven tél volt és 3 hétig jéghideg vízzel zuhanyoztam, amivel reggel nincs is gáz de azért este... plusz nincsen sehol se központi fűtés vagy radiátor. Ebből nekem jutott az eszkimó életformát idéző nappali, hát mit ne mondjak életem nem legkényelmesebb és legkomfortosabb 4 hónapja volt ez. Mondjuk minden csak megszokás és alkalmazkodás kérdése és ugye ne legyenek az embernek elvárásai pláne az elején. Az ipse Marcelo névre hallgat 2 gyereke van (7 és 8 ha jól emlékszem) és elvált azaz a nő vitt mindent, mondjuk az ő elmondása szerint ott hagyott mindent, mert már annyira elege volt. Mondjuk nekem mindegy, hogy most melyik a valós ez is csak nekem egy milliomodik példa, hogy miért ne házasodjak meg. Szeretem a nyugalmat és a szabadságot plusz még nem született meg az a bomba kinézetű szuper nő, aki miatt ezt feladnám. Majd talán 40 körül... Az első 3 hónapban nem nagyon mozgolódtam a városba azaz nem mentem igazán sehova. Meg egyáltalán nem is ismertem semmit meg nem is tudtam volna megértetni magamat. Le voltam bőven azzal kötve, hogy kitaláljam, hogy miket kell vennem a konyhába meg a lakásba és megtanuljak főzni plusz takarítani magam után. Ok tudom millió embernek ezekben a dolgokban semmi extra nincsen de aki még csak zongorát se látott attól ne várjuk el, hogy elsőre eljátssza nekünk a Liszt Feritől a Lidércfényt. Az elején nagyon megszenvedtem vele, hogy most akkor mit vegyek és miből mennyit meg egyáltalán hogyan csináljam. Google recept téren nagyon ott van! :) Igaz otthon sose főztem de anya mindig magyarázta, hogy mit hogyan és miért csinál én meg odafigyeltem ha már nekem magyarázott, ez nagyon nagy segítség volt, mondjuk annyiban, hogy volt némi fogalmam dolgokról de valójában magamtól kellett rájönnöm mindenre. Az iskolában meg tömik tele a fejünket a sok sz@rral, hasznavehetetlen baromsággal de alapvető dolgokat nem tanítanak meg. Ha én lennék az oktatási miniszter simán kötelezővé írnám elő minden középiskolába az olyan órákat a tantervbe, mint háztartástan és háztartás költségvetéstan. Mindenki nyíg, hogy így nincsen pénz meg úgy nincsen pénz de az 1 kg-os kenyeret 3 nap múlva meg b@ssza ki a szemétbe, hát így nem is lesz. Gyakorlati dolgokat, amitől egy kis fényt kapna némely sötét ember agya azt meg nem. Azt mondják, hogy ez nem az iskola dolga, nem a f@szt nem. Hogy várhatják el, hogy a gyerek a szülőtől tanulja meg, amikor a szülőnek se tanította meg senki. Rengeteg ilyen család van és ez anyagi körülményektől független jelenség. Az is igaz, hogy minek kitanítani az embereket, egyszerűbb a barom birkát irányítani és lenyomni a sok sz@rt a torkán, mint az olyat akinek tudása, gondoltai és véleménye van... Ezért is undorító dolog ez a jelenlegi politika mentalitás, mert minden ide vezethető vissza... 

4 hónap elteltével végül Marcelo lelépett és át is költöztem "A SZOBÁBA" ami egyben a magánszférámat is jelentette. Mondjuk ürüm az örömben az volt, hogy erre a pár négyzetméterre azonnal kaptam két lakótársat. Igaz a szoba az enyém volt egyedül ezek meg hogy hogy szenvednek ketten a nappaliban pont lesz@rtam. Tudom egy önző dög vagyok de van egy jó hírem az is maradok. :) Innentől kezdve már érdekesebb volt a dolog. Az egyiket Pato Loco-nak hívják ami csak annyit jelent, hogy Örült Kacsa. Nem nem, nem ezzel a névvel van törzskönyvezve de mivel egy idiótáról van szó ezért hívja mindenki így plusz erre a névre is hallgat. Ettől függetlenül jó fej csak kevés benne a nyílvessző... :) Mondjuk nekem az a benyomásom, hogy autista. Nem tudom, hogy milyen fokozatai vannak az autizmusnak valószínűleg ő a legkisebb értékbe sorolható de lehet hogy szimplán csak defektes. Hihetetlen figura, kényszere van hogy folytán beszéljen és bármilyen ismeretlennel gondolkodás nélkül el kezd beszélgetni bárhol a buszon, az utcán a boltban bárhol. Argentínában van egy ilyen helyi szokás a MATE TEA ami leőrölt tea levél és egy ilyen kis bizbaszba téve fém szívószállal isszák. Az argentinok 99% ezt issza folyamatosan, Erzsébet királynő elalélna a gyönyörtől ha Angliában ilyen tea kultúra lenne mint ami itt van ezzel a Mate Tea-val. Ahogy összeverődnek 2-3-an már azonnal kenik is neki ezt a matézást úgy adják körbe mint a vicces cigit. Ezt a kis 1-2 dl-es faedényt töltik fel ezzel ezzel a mate tea levéllel és amint elfogy a forróvíz belőle már töltik is újra a termosztátból. Benzinkutaknál külön forróvíz automaták vannak erre a célra. Mondjuk én kib@szott higéniátlannak tartom, hogy 4-5 ember egymás után iszik ugyanarról a kis fém szívószálról. Már attól is rosszul vagyok, hogy a buszon meg kell fogni a kapaszkodót azzal a tudattal, hogy kit tudja hány mocskos kezű paraszt fogta meg előttem nem hogy még más után igyak... Ami még Isten káromlás itt ha azt merem mondani, hogy ez tea, ezen azonnal belázadnak kb. annyira mintha otthon magyarok, amikor egy külföldi lecigányoz minden magyart, ilyen véresen komolyan gondolják. Ami a lényeg az egészben, hogy ez a Pato Loco éjjel nappal a hóna alatt a termosztátos flakonnal és ezzel a mate csészével mászkál de még az utcán is és a buszon is és totál vadidegeneket invitál meg. A srác olyan magas mint én és még hozzá akkora orra van mint a bazilika kilincse. Nagyon nagy forma meg ha hallanátok beszélni meg az a arcmimika ami még ezzel a fazonnal jár...  Önmaga paródiája egyben. Teljesen mint Mr. Bean csak ő eleve így született. Múltkor vett 3 kg mandarint. Odab@szta a konyhaasztalra, eltelik egy nap két nap 3 nap stb. majd egytől egyig megrohad az egész úgy hogy nem evett meg egyet se. Mondom neki: "figyelj már ennek mi értelme van, hogy megveszed nem eszel belőle és utána meg kidobod?" Erre ő:"hát öregem azért, mert olcsó volt" Ja b@szd akkor jogos, igazad van, nem is szóltam... Szegény ennyire agyhalott de ez legyen az ő dolga nem vagyok az anya meg már elegem lett az idomításából, olyan mintha egy struccot szeretnék megtanítani ábrázoló geometriára és lehet ott nagyobb sikereket érnék el. A másik se semmi csóka volt ő egy amerikai zsidó srác volt New Jersey-ből, amivel nincs is gond mindenkinek magánügye a vallása, mondjuk én ugyan úgy vagyok ezzel a vallás kérdéssel mint a politikával, szóval távol maradok tőle teljesen. A lényeg az, hogy ortodox zsidó és az apja rabbi, szóval apám volt minden. Csak kóser étel, Shabbat, kipa, imádkozás meg minden ami ezzel jár. 28 éves volt és baszki betartotta. Nem lehetett elmenni sehova kajálni vele, ami nem kóser volt. Péntek estétől szombat estig meg csak az ágyban döglött vagy imádkozott, mert még a villanyt se kapcsolhatta fel. Péntek délután még a hűtőben is kitekerte a fényt, hogy amikor kinyitja az ugye olyan mintha felkapcsolná a fényt. Mondjuk az az ő dolga, hogy hogyan sanyargatja magát de egy légtérben élni a mindennapokban egy ilyen fazonnal hát mit ne mondjak nem egyszerű. Igaz most már teljesen máshogy látom a dolgaikat meg érdekes volt de a jövőben ha lehetséges ilyen lakótársak kíméljenek. Ezeket a kis "hóbortokat" leszámítva jó arc volt de sok vizet nem zavart 4 hónap után fel is adta ezt a kalandot, az országot. Ezt az életformát nem neki találták ki, tehát megszoksz vagy megszöksz elv alapján Joseph-Argentína 0-1...

Február óta most már -így sacra azt mondanám- egy kb. 100 négyzetméteres lakásban lakunk továbbra is hárman. Egy jó nagy konyhával és mindenkinek saját szobával. Pato Loco továbbra is színezi az életemet... valószínűleg egyszer mikor alszik véletlenül 50 késszúrás áldozata lesz csak még nem tudom, hogy hogy csináljam hogy ne terelődjön rám a gyanú de majd kitalálom. Meg egy dél-amerikai kaptár nem biztos, hogy ez én kis európai fehér $eggemnek jót tenne... :) A csapatnak van egy új tagja ő is egy veterán, mint Marcelo, ő Roberto névre hallgató egyed. 50 felett van, fajtiszta, Uruguay-ból származik több évig élet Barcelona-ban, röviden annyit róla. Egyik napról a másikra vesztette el mindenét, ha minden igaz 8M USD körül volt ez a minden. Igaz ezt nem ő hozta össze hanem az édesapja de ő örökölte. Ez 100%-osan igaz infó nem az ő agyában született meg. Bejárta a világot, egész életében főnök volt most meg a munkahelyen néha velem kell egyeztetnie, hogy mit kell csinálni és hogyan. Az élet tud elég komoly csavart labdákat adni de bírom, szóval nem vagyok vele rohadék csak azzal aki rászolgált. Ennek a csődnek a következtében, amit megélt köszönhetően meg is van kattanva egy kicsit és még azt hiszi, hogy 23 éves (jön velünk szórakozni, múltkor azt hitték, hogy az apám XDD), mondjuk meg lehet érteni ekkora bukót nehéz feldolgozni józan ésszel. Csendes elmebetegnek nem lehet nevezni, mert egész nap bömböl a David Guetta de az a szerencséje, hogy én is szeretem de mondjuk már kezdem unni a World is Mine-ot  és a Gettin' Over You-t tizenkét ezredjére... Ilyenkor válaszol a Rammstein-tól szokott kapni egy kis Du Hast-ot és akkor lecsendesedik a fiú. Elég komoly zene háború szokott kialakulni, igaz az én hangfalaim simán megszerzik a győzelmet de nem adja fel, kigtartó nagyon. :) Bármikor amikor rám jön az alkoholizálhatnék benne egyből ivócimborára találok kérés nélkül. Decemberben meg támadjuk Rio de Janeiro-t. Van egy másik amcsi srác, ugyanabban a cipőben mint én. Miami-ból jött már egy hónapja van itt. Egy kukkot se beszél spanyolul de együtt tudok vele érezni azt a sok sz@rt neki is ugyan úgy el kell viselni mint a munkahelyen, amit nekem is el kellett és ugyanúgy a legaljáról kezdi. Brandon-nak hívják 21 egy szerencséje van, hogy nem ortodox, kurva jól kosarazik nagyobb alkesz mint én és lehet menni vele bulizni meg vadulni. Tehát fel van véve a klubba! :) Nem velem lakik, hanem most ő lakik ugyanabban a kis albérletben ahol én voltam 8 hónapig és ő is a nappaliban kezdi a pályafutását! :)

Igen ez az együttélés dolog másik két emberrel ezt se nekem találták ki. Mindenkinek meg van a maga életstílusa meg szokása csak itt az a baj, hogy ennek a két örültnek egyik ilyen dolga se közös az enyémmel. Ezeknek aztán kurva mindegy hogy a piszok meg kosz van. Pato-nak meg is mondtam, hogy a szobádba felőlem azt csinálsz amit akarsz akár a szoba közepére is sz@rhatsz és teletűzdelheted fogpiszkálóval de ha a konyhában vagy fürdőszobában nem fogsz rendet tartani magad után akkor azonnal haditörvényszék el kerülsz ahol én vagyok a bíró és csak akasztás és gázkamra szerepel a büntetések között, ez valamennyire hathatott, mert már jobban oda figyel meg már a villanyt se hagyja annyiszor égve maga után. Ilyen apró dolgok annyira fel tudják b@szni az agyamat és gyorsan kitérek a béketűrésemből. Ha én el tudok mosogatni magam után -és ez nagy dolog- akkor más miért nem tud???? Ha meglátok egy hajszálat a csapban na az totál kiveri a biztosítékot ha észre veszem hogy más is használja a fogkrémemet azért is ölni tudok. Ha kopogás nélkül jön be bárki a szobámban az tudja még feltenni az 'i'-re a pontot meg még sorolhatnék millió és egy ilyen apró dolgot. A másik még, amikor reggel ilyen jó pofizós beszélgetést akar a másik. Reggel velem csak ennyi kommunikáció legyen, hogy "Jó reggelt!" és kész ebben számomra benne van minden és többet nem is akarok tudni meg hallani se reggel 9-ig, amíg az agyam be nem boot-olt. Bárki hozzá nyúl a kajámhoz a hűtőben azért azonnal konyhakést ragadok. Nem azért, mert irigy lennék, hanem az a leggecibb érzés, amikor azt hiszed, hogy amit akarsz enni az van a hűtőben és amikor kinyitod nincsen... Ettől már csak talán az rosszabb, amikor a kedves lányka cserben hagyásos felizgatást hajt végre... Ezek után teljesen zsémbes vén embernek tűnhetek de ez van. Elég komoly meló volt hozzászoktatni őket ahhoz, hogy rend, tisztaság, hűtőben az én polcomon nem nyulka piszka, mert megszúr a bicska és hagyjon béke mindenki ha be van zárva a szobám ajtaja. Talán pont ezért van bezárva, mert nem vagyok kíváncsi senkire. Mindenesetre megmaradok annál az álláspontomnál, hogy alkalmatlan vagyok mindenféle együttélésre bárkivel és amint lehetőségem lesz rá azonnal külön költözök. Minden szempontból el tudom látni magamat, nincsen szükségem barátnőre ilyen szempontból, aki velem lakik, hogy ezeket megcsinálja helyettem. Eleve azoknak a nőknek a nagy része akik nálam szóba jöhetne valószínűleg 95% nem látott serpenyőt de még felmosót se. Amúgy se bízok senkiben eleve nem feltételezem senkiről pláne nőről nem, hogy bármilyen egyszerű feladatot el tudjon végezni és azt is úgy ahogy én szeretném, inkább megcsinálom én és akkor tudom, hogy az biztosan meg lesz és olyan lesz ahogy a pihent agyban kitaláltam. Egyedüli ilyen ember valószínűleg akiben megbízok az anya de azért még se lakhat az ember az anyjával 24 felett az már elég gáz meg elég beteges is szerintem. Meg amúgy is jobb ha nem kényelmesedik el az ember és várja a kiszolgálást a másiktól. Meg amúgy is kulturált civilizációkban már nincsen rabszolgatartás. Mindezek ellenére jelenleg ők a családom, mert szinte napi 24 órában együtt vagyok velük és valamennyire tényleg csak rájuk számíthatok ők meg rám akár mennyire is nem tetszik. Továbbra is azt mondom, hogy meg kell tanulni alkalmazkodni de mindenből csak tanulni lehet, szóval kitartok és megpróbálom nem álmukban megfojtani őket. Mindezek örömre van azért sok röhögés meg baromkodás, ami nélkül elég unalmas lenne az élet ez az egy szerencséjük van, hogy lehet velük.