Hello, hello, MZ/X, MZ/X!!! Igen... igen... még élek, régen küldtem már életjelet de most megteszem, mert volt 'hepening' meg vannak jó stroy-k tehát van miről írni és most hirtelen kedvem is támadt, ilyenkor jól szokott sikerülni, hát meglátjuk, majd ti eldöntitek. :) Mi is történt akkor? Úgy hozta az élet, hogy egy nagyon jó barátomnak, aki történetesen a szomszédom is volt Egerben, pont itt volt konferenciája Buenos Aires-ben. Már kezdtem csalódni az élet nevezetű 3D-és játékban de még tudnak jó dolgok történni. Az még egy érdekes story, hogy hogy ismertem meg, ha jól számolom, már 18-19 éve...

Akkor nézzük a háttér infót, hogy hogyan is alakult ki ez az ismeretség. Persze nem emlékszem pontosan az egészre, mert részben tőle tudom részben anyumtól. A post további részében nevezzük Lacinak. Mondjuk azért vannak apró emlékképeim de arra inkább na alapozzunk. Hogy miért ne? HAHAHAH amikor a Hajdúhegy-re, költöztünk, akkor én olyan 6-7 éves voltam és ugye egy minden gátlástól mentes nano terrorista, aki pluszban egyke gyerek volt. Ami azt jelenti, hogy főállásban a szüleim idegeimre mentem és tettem pokollá az életüket. Valószínűleg mostani fejjel én 5 percig nem tudnám elviselni ezt a 6-7 éves kiadásomat és lehet lekennék neki egy olyat, hogy a takony menetet vágna a nyakán. :) Anyum szerint az az energia, amit rám fordított gyereknevelésként, abból az energiából egy óvodányi gyereket fel lehetett volna nevelni gond nélkül. Mai napig nem érti, hogy hogy lettem ilyen elfajzott de már lassan kezdi ha nem is megérteni de együtt élni ezzel a ténnyel. 
 Éppen a ház falújítással meg beköltözéssel voltak elfoglalva a szülök én meg csináltam az alaphangulatot, magyarul mindent szétdobáltam vagy éppen össze akartam törni vagy ami éppen eszembe jutott, hogy hogyan kéne a dolgokat nem rendeltetés szerűen használni és ezzel a lehető legnagyobb káoszt okozni... Miért is? Segítek már akkor is tombolt bennem az exhibicionizmus, hogy én legyek a folytonos főszereplő. Egy ponton anyumnak elege lett (teljesen meg tudom érteni) és kizavart az utcára, hogy: "Jól van Palika szépen menjél és keressél magadnak barátokat!" Engem már akkor se kellett félteni és szó szerint becsöngettem az összes házba az utcában, hogy "Csókolom, lakik itt kisfiú?" Ha jól számolom ez kb olyan 13-15 ház lehetett. Mostani fejjel el tudom képzelni, hogy Laci hogy reagálhatta le magában... Ha minden igaz olyan 25-26 éves lehetett és éppen államvizsgájára készült. Erre jön egy 7 éves vasvillával-kéne-tűzre-dobni kisgyerek, aki éppen barát szerző project-en van. Lazán kezelte a a szitut és szépen visszakísért a szülőkhöz, hogy most már ideje lenne pórázra rakni a törpe cirkálót, mert nem éppen a legalkalmasabb időpont. Innen indult a barátság Lacival, szóval már kis sz@ros korom óta ismer és erre hol találkozunk? Itt az Isten háta mögött, mert pont itt lesz gyógyszerész konferenciája. Mondjuk elég villám látogatás volt, mert pénteken jött és már szerdán megy is vissza.

Már kb. 2-3 hónapja tudom, hogy jön, szóval már előző héten le is szerveztem, hogy pénteken nem megyek dolgozni, mert csak miattam jött egy nappal korábban, mert szombattól-szerdáig teljesen be van táblázva ugye én meg hétköznap egy szocialista jómunkásembert megszégyenítően dolgozok napi 9 órában, tehát a főnökségnek be kellett nyelnie a békát. Amúgy most már eljutottam arra a pontra, hogy már pont lesz@rom, hogy mit gondolnak... de erről majd később. Reggel 7.35kor érkezett a gépe Londonból egy laza 14 órás utazás volt, nem irigylem. Én egy kicsit elszámoltam magamat, már mint most nem arra gondolok, hogy természetesen elkéstem de ez már megszokott. Úgy voltam vele, hogy a tököm se fog fizetni 10 rongyot a taxisnak, hogy ki menjek a reptérre, majd fogom magamat és szépen busszal kimegyek nem is komplikált. 1 átszállás van ebben a tour-ban meg még előző nap meg is néztem, hogy hol kell felszállni, tehát minden okés volt. Eleve ott b@sztam el, hogy a helyiekre hallgattam, mert tőlük kérdeztem meg, hogy sac/kábé mennyi idő lesz kijutni. Erre jön a válasz, hogy 1 óra, az Buenos Aires egységben mérve semmi extra kb minden 1 órára van tőlem... Na igen ez nem 1 óra volt hanem még 3/4-ed. Még ezzel úgy nagy gáz nem is volt, mert küldtem neki SMS-t, hogy késni fogok, meg ugye a forgalom is odab@szott rendesen tehát minden összejött. Ami a legnagyobb gáz volt, hogy olyan környékeken ment a busz, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁ Itt lerobban vagy valami gebasz lesz, akkor tuti nem élem túl.

Nyilvánvaló, hogy ezeket a képeket nem én csináltam. Valahogy nem volt kedvem elővenni az iPhone-omat ebben a régióban és sztárfotókat készíteni a gettóról. Ettől függetlenül tényleg így nézz ki, szóval a személyes élmény meg volt még ha kirakatból is de meg volt... Meg kedves utastársaimnak se volt olyan kisugárzásuk, mint a Magyar Tudományos Akadémia tagjainak, tehát elvettetem az SK fotók készítésének ötletét. Mondjuk belenyúltam rendes, az egyik ilyen bennszülött gettó lakó leült mellém, volt is szaga elég keményen de ez volt a legkisebb gond, inkább azon paráztam, hogy remélem előttem fog leszállni. Igazi ember evő indián volt. Erre mi történik? Laci hív, hogy merre vagyok. Még szerencse, hogy zenét hallgattam és nem kellett nagyon elővennem a telefont de akkor is úgy kellett Rodolfózni, hogy ne nagyon szúrjanak ki. Igaz erre kb. annyi esélyem volt mint korpának a disznók között, pláne miután megszólaltam magyarul... na ja így visszagondolva nagyon igyekeztem. Az égiek velem voltak és nem lettem szerencsém semmiféle incidenshez, a gettó lakó szállt hamarabb és a helyére egy normális kinézetű leányzó ült. Viccet félre téve volt egy kis izgalom bennem, hogy mibe fogok belenézni ennek a hatalmas buszos ötletemnek köszönhetően. A képek még nem is tudják teljesen átadni de élőben meg van az a feelingje, hogy itt még fényes nappal sem egy lépést se... Na jó ha következőleg ha jön valaki taxi lesz nem b@szakszok többet. Amúgy ez volt a céljármű. XDD

Lacinak már így korán reggel mehetnéke volt, hogy irány városnézés. Jött a kérdés, hogy merre menjünk. Itt derült ki, hogy fingom sincsen arról, hogy ezek a múzeumok, meg híres épületek meg ilyen látnivalók merre vannak. :) Igen kultúra sose volt az erősségem de mondtam neki, hogy mentségemre szóljon, hogy kajában, nőben, berúgásban nagyon profi vagyok ilyen téren szinte kívül belül ismerem Buenos Aires-t. Ezek közül az opciók közül csak a kajáért lettem felelős, a másik kettő most nem lett aktuális és a száraz turisztikai célokért pedig az utikönyv. Igaz az elején kinevettem de utána beláttam, hogy elég hasznos tud lenni. :) Mondjuk nem is én lennék, hogy ha 1 év 3 hónap után még mindig fingom sincsen ezekről a nevezetességekről. Szóval számomra is érdekes lett ez a péntek. :) Megismertem a várost ahol élek. Először a Caminito-ba mentünk el, amiről azt se tudtam, hogy létezik. Ez úgy derült, ki egy ilyen szuvenír boltban voltunk és hűtőmágneseket nézegetett és az egyiken ott volt ez a az épület (Caminito) és kérdezi, hogy "Ez az az a híres épület?" Én meg néztem mint a vett malac Szilveszterkor és röviden annyi volt a válaszom, hogy "Biztos az, ha Te mondod..." :) Ez volt az a végzetes pont amikor az utikönyv kiütött a nyeregből... Jópofa volt, mondjuk hozzáteszem utálom az ilyen turista helyeket, mert 2 percenként valaki el akar adni valami sz@rt vagy valamelyik étterembe akarnak berángatni vagy egy ilyen kiélt buzi kinézetű Maradona imitátor akarja, hogy pénzért lefotóztasd vele magadat. Maradona, mate, tango, Che Guevara, River-Boca és Homer Simpson minden létező felületen argentin adaptációban pólókon-bögréken-kulcstartón meg a tökömtudjahogyminmertnemisérdekel. Tehát a csapból is ez folyt minden mennyiségben igazi parasztvakítás a turistáknak és természetesen elmaradhatatlan klasszikus lehúzások. Már nem bírták az idegeim. Bevallom töredelmesen megadtam magamat egy ilyen lehúzásnak. Majdnem mindegyik étteremnek van ilyen kis színpada tango bemutatóval és ott táncolnak és Laci elkezdte fotózni. Ezt kiszúrták egyből felrángattak a színpadra, rám dobtak egy 2 számmal kisebb zakót és 3 ilyen tangos fotós beállás volt a táncos csajjal mindezt 20 peso-ért (kb 1000 HUF) de amúgy visszanézve poén lett, megérte.. Vagy csak ezzel nyugtatom magamat, hogy mekkora balek voltam... Ezt már nem tudjuk meg.  
 Nem messze van a Boca stadionja, mondom azt nem vállalom be, hogy oda elmenjünk egy izgalom elég egy napra és azt is sikerült megúszni. Kétszer nem hiszem, hogy szerencsém lenne. Utána toltunk egy ebédet, természetesen egy amerikai steak house-ban! :D Ezeknek semmi kultúrájuk a grillezéshez, fogják felcsapják a húst a vasra és kész, semmi fűszer vaj, semmi bepácolás, semmi fűszerezés és a világ legjobb marhahúsa itt van.. Eszem megáll, itt ülnek a gyémánton és nem tudják megcsiszolni... Egy full "argentin menüt" nyomtam: Original Cheesburger with Bacon amit egy 5 Choco Brownie-val és egy Lemon Pie-al kísértem le, aminek köze volt Argentínához az a bor volt! :) Utána megnéztük még az elnöki palotát, San Martin generális mauzóleumját meg ilyen főbb izéket, jó mondjuk ezek közül egy kettőt ismertem annyira nem égtem be. :) Nem is nagyon szeretnék belemenni így szavakkal mert csak totál baromságokat írnék és még jobban égetném magamat. Majd a következő post tele lesz fotók-al azt majd megnézitek és ha nem értetek valamit, akkor a Google jó barátunk és engem nem baszgattok ezzel. Hogy ez mi meg hogy meg miért meg mi a története? :) Itt még egy két jó pofa fotó amit én csináltam csak hogy valamit javítsak a szégyenérzetemen. :)

 

 Kaja után vissza kalauzoltam Lacit a hotelbe én meg haza. Úgy volt, hogy este elmegyünk Palermo Soho-ba ahol a bárok vannak meg az éjszakai élet de jól sejtettem, hogy nem fogja bírni a kiképzést és szólt, hogy be fog aludni, így törölve lett. A történet gönyölödik tovább folyt. köv. a következő post-ban, amikor is megkaptam a fotókat tőle... Addig meg jót ne halljak rólatok és szorgalmasan lájokoljátok ha tetszett!!! :)