Egy kicsit elragadott ez a blogírás dolog meg a pozitív visszajelzések és már fejben elkezdtem előre kitalálni témákat és post-okat... Persze csak akkor ha nem vetítetek, mert akitől eddig kérdeztem, hogy mit szól hozzá mindenki azt mondta, hogy így jó meg úgy jó... Remélem nem kamuztok ti kis piszkok! Nyugodtan szóljatok ha sz@r! :) Pár napja el is kezdtem az egyik ilyen előre kitalált és kigondolt post megírását és egyszerűen nem ment. Totál lefagytam és egyszerűen nem tudtam írni 5 mondatnál többet és az az 5 mondat is többször olvasás után is borzalmasan sz@rnak és erőltetettnek találtam. Meg is ijedtem egy kicsit, hogy akkor most mi lesz de aztán rájöttem, hogy az előző post-ok azért mentek olyan könnyen, mert csak azt írtam ami az eszembe jutott semmi tervezgetés nélkül. Így maradok annál ami már bevált és nem kísérletezgetek. Erre a blogírásra ebben a formában és ebben a stílusban nem lennék képes otthon. Teljesen más lenne a szitu, így jelen esetben teljesen őszintén írhatok magamról és mindarról amit megélek és azt hogyan élem meg. Ennek az oka nagyon egyszerű: 12.000 km ez akkora szabadságot ad, amitől valódi, életszagú és szókimondó lehet ez a blog. Tehát továbbra is le fogom írni nyíltan a véleményemet mindenről! :)

  Ahogy megígértem most "dél-Amerika Párizsát" tesszük fel a boncasztalra és nézzünk bele teljesen egészen a $egglyukáig. Most hogy már egy éve élek itt és már a nyelvet is böfögöm relatíve egész jól, így jobban megnyíltak a lehetőségeim és jobban is értem, hogy mi zajlik körülettem ebben az apró 13M-os városkában. Még mielőtt tovább mennénk leszögezném, hogy teljesen magával ragadott és imádom ezt a várost attól függetlenül, hogy miket fogok róla írni. Ezek a személyes tapasztalataim. Amit olvasni fogtok azt nem hiszem, hogy bármelyik turista könyvben (nem tudom mi a neve... talán utazási kalauz? mindegy) viszont olvasni fogjátok. Amire ne számítsatok kultúra, építészet, történelem és egyéb ilyen bla-bla, aki erre kíváncsi annak ott a Wikipédia Argentínáról.

 Milyen fura, hogy az elején azt hittem, hogy nem is nagyon lesz miről írni és közben kiderült, hogy végül is mindenről van véleményem meg azért napi 24 órában nem a 4 fal között ülök, szóval zajlik az élet. Na igaz, továbbra se tudok helyesen írni ezekkel az összetett szavakkal igazán meggyűlik a bajom de világ életemben kettes voltam magyar nyelvtanból és egyáltalán nem az én hibám, hogy ezt a magyar nyelvet ilyen nehézre programozták. Kicsit majd próbálok jobban odafigyelni de ha nem sikerülne, akkor is megnyugtatok mindenkit, hogy nem fogok a szobasarkába vonulni és kukoricán térdepelni ha nem sikerülne. Félre ne értse bárki szeretem és tisztelem az anyanyelvemet, amit biztos nem fogtok látni: rövidítések, chat kifejezések és egyéb ilyen dolgok, ezektől még én is irtózok :) Ja a lényeg, hogy mit is keresek itt meg miért is jöttem ide? Valójában még akik nagyon közeli barátaim ők se tudják pontosan, sőt még pár hónapig szüleim se voltak vele tisztában. Anyum azt gondolta, hogy csak biztos ideglenes agylágyulást kapott a gyerek aztán pár hónap múlva már ott fogok csicsikálni kisded módjára a szobámban, aztán nem így lett. (Hello Anya!:) ) Apum más kérdés vele lassan már több mint egy éve nem volt érdemi kommunikáció de ezt a témát hagyjuk, én se akarom firtatni meg nem egy személyes nyitott blogon akarom kitárgyalni. Csak dióhéjban annyit, hogy nem is tudta, hogy elmegyek és új életet fogok kezdeni. Mindegy legyen az ő dolga. Egyéb tévhiteket és pletykákat lelőve teljesen én intéztem magamnak mindent, hogyan is intézhetett volna bármit is ha nem is tudott róla hogy lelépek elég paradoxon lenne, nem?