Milyen fura, hogy az elején azt hittem, hogy nem is nagyon lesz miről írni és közben kiderült, hogy végül is mindenről van véleményem meg azért napi 24 órában nem a 4 fal között ülök, szóval zajlik az élet. Na igaz, továbbra se tudok helyesen írni ezekkel az összetett szavakkal igazán meggyűlik a bajom de világ életemben kettes voltam magyar nyelvtanból és egyáltalán nem az én hibám, hogy ezt a magyar nyelvet ilyen nehézre programozták. Kicsit majd próbálok jobban odafigyelni de ha nem sikerülne, akkor is megnyugtatok mindenkit, hogy nem fogok a szobasarkába vonulni és kukoricán térdepelni ha nem sikerülne. Félre ne értse bárki szeretem és tisztelem az anyanyelvemet, amit biztos nem fogtok látni: rövidítések, chat kifejezések és egyéb ilyen dolgok, ezektől még én is irtózok :) Ja a lényeg, hogy mit is keresek itt meg miért is jöttem ide? Valójában még akik nagyon közeli barátaim ők se tudják pontosan, sőt még pár hónapig szüleim se voltak vele tisztában. Anyum azt gondolta, hogy csak biztos ideglenes agylágyulást kapott a gyerek aztán pár hónap múlva már ott fogok csicsikálni kisded módjára a szobámban, aztán nem így lett. (Hello Anya!:) ) Apum más kérdés vele lassan már több mint egy éve nem volt érdemi kommunikáció de ezt a témát hagyjuk, én se akarom firtatni meg nem egy személyes nyitott blogon akarom kitárgyalni. Csak dióhéjban annyit, hogy nem is tudta, hogy elmegyek és új életet fogok kezdeni. Mindegy legyen az ő dolga. Egyéb tévhiteket és pletykákat lelőve teljesen én intéztem magamnak mindent, hogyan is intézhetett volna bármit is ha nem is tudott róla hogy lelépek elég paradoxon lenne, nem?

Na akkor hogy is kerültem Argentínába és miért pont ide. Vágatlanul a valós verzió, hivatalosan tőlem, szerintem jobb forrást keresve se találnátok. Vagyis gondolom... :) Otthon majd 4 évig voltam benne a póker életben mint szervező és mint játékos. Igaz ezt a dolgot a bűvész karrierrel elég nehéz volt összeegyeztetni de mondhatjuk úgy, hogy nekem sikerült. A célom az volt, hogy majd jól befutok mint bűvész és majd én is ilyen média sztár (cölöb) leszek mint akik rátok vigyorognak a Story, Blikk és egyéb ilyen szennylapok címlapjairól. Nem akarok álszenteskedni oda akartam kerülni csak annyi különbséggel, hogy valami érték és tudás is van mögöttem, hogy van valami amiben nagyon jó vagyok. Akibe csak fele vagy negyed annyi exhibicionizmus szorult mint belém az bizony el tudja magát képzelni ebben a szerepben. Szerintem elmondhatom, hogy mindent megtettem az ügy érdekében és mi lett eredménye? Röviden: egy nagy lóf@sz. Földhöz nem vágott a dolog, mert ott volt a poker, ami nagyon hű társ volt és kisegített abban, hogy egy elég jó életszínvonalon éljek és nem a gépsoron keljen állnom 2 műszakban. Igaz neki is köszönhetem, hogy volt időszak amikor elég komoly kártyatartozásaim voltak de ő is hozott vissza mindig. Most így visszagondolva, örülök, hogy nem sikerült befutni mint bűvész, mert akkor nem lennék itt és annak is örülök, hogy nem sikerült x millió USD-t nyernem pókeren, mert mostanára már kifordultam volna önmagamból és valami kokós kis féreg lennék, aki nem tudja, hogy mit kezdjen az életével. Tehát az sors megkegyelmezett és nem lökött bele a földi pokolba. Ez az életforma jobban tetszik, amit most élek, mint az a hullámvasút ami otthon volt. Hol mezítláb hol Cavalli lakcipő. Olyan munkám van, amit szeretek meg kihívás is van benne. Sajnos Magyarországon olyan a szemlélet, hogy dolgozni égő meg hogy rendes munkából nem lehet megélni. Egy: a munka nem égő Kettő: otthon sajnos tényleg nagyon nehéz annak, aki netán erre adná a fejét. Mert mi történik? Gyártjuk a végeláthatatlan diplomásokat, aki két diplomával azt mondja, hogy "Szia, mit adhatok? Mehet nagy ücsivel és nagy burival?" Ennek mi értelme van? Ezt is szorgalmasan programozzák belénk, hogy diploma nélkül egy nulla vagy. Meg minden jött ment hülyét felvesznek felsőoktatásba, hogy jöjjön be a pénz vagy meglegyen a kvóta. Nah megint elkanyarodtunk, nekem szerencsére sikerült hamarabb befejezni a felsőoktatást mint elvégezni és nem is bánom. Ennek a diplomának vagy oklevélnek -nem tudom, hogy manapság hogy hívják- semmi értékét nem látom magamra nézve. Enélkül is nagyon jól elvoltam és enélkül is nagyon jól elleszek. Visszatérve az én stroy-mhoz. 2010-től számolva már a poker business is nagyon hanyatlóba került, már nem volt akkora szám mint 3-4 évvel ezelőtt. Az embereket már nem hozta lázba és az anyagi lendület is több helyen elfogyott. Plusz már kezdték pedzegetni a pókertörvényt, hogy akkor hogyan is legyen, szóval elmúlt a zavarosban halászás, ideje volt kiszállni. Elkezdtem keresni az új lehetőséget, hogy akkor most mi legyen és mihez kezdjek. Tervbe volt véve Ausztria, Anglia, Ciprus és Málta, hogy majd akkor elmegyek osztani. Mindenhova 1000-el adtam be az önéletrajzokat, sőt Ausztriába személyesen vittem el (köszi Kolszi! :) ott fel is vettek a Concord Card Casino-ba csak sajnos az osztrák állam nem adta meg a munkavállalási engedélyt és ezután köszönöm is nekik, mert megint csak azt jött volna ki belőle, hogy nem lehetnék itt. :) Na jó amikor megkaptam az elutasítólevelet nem éppen ezek a gondolatok jutottak az eszembe, hanem pontosabban a jó anyjukba küldtem el labancékat. :D

Így pár hónap üresjáratban telt majd hirtelen felpörögtek az események úgy adódott, hogy egy kis extra profit lehetősége került az ablakba. Annyit kellett tennem, hogy segítek egy régi ismerősnek cégalapításban Athén-ban. Áprilisban le is ugrottam oda. Majd májusban újra kellett mennem, mert még 1-2 papírt el kellett intézni. Gyerekek ez a görög bürokráciát egyszóval csak úgy lehet jellemezni, hogy őskáosz. Akták aktákon, 1000 éves számítógépek. Mindenki szarik a munkára, 3-4 órás hivatali nyitva tartások, szóval kupleráj a köbön. Legalább láttam az Akropoliszt. :) Mondjuk még tudnék írni mókás dolgokat a görögökről de baszod ez most Argentína és nem Zeusz Birodalmáról van szó, amúgy szegény szerintem forog az Olympus-on, hogy ha látja, hogy ezek mit csinálnak a valahai dicső görög földön... Legyen az ő gondjuk. Aztán ott alakult ki a beszélgetés, hogy most akkor én mit is csinálok? Valójában akkor már semmit csak túlélésre játszottam és fingom se volt, hogy most akkor mi lesz meg hogy lesz. Annyi szerencsém volt, hogy sikerült az orkokat elég erősen levágni meg sikerült behúzni egy komoly pókerversenyt és abból el voltam gond nélkül. Mivel ez a muki London-ban lakik kérdeztem, hogy nem tudna-e segíteni abban, hogy valamelyik casino-ban vagy poker hall-ban munkát kapjak. Erre jött a válasz, hogy felejtsd el beszélek apud régi üzlettársával neki van befektetése és érdekeltsége Argentínában, csak tudnak kezdeni veled valamit ott. Ez májusban volt, akkor már le volt szervezve a Las Vegas-i utam június 2.-tól, már jött is a telefon másnap, hogy meddig vagy Vegas-ban, mert utána irány Miami és onnan pedig irány Buenos Aires. Amikor igent mondtam erre akkor azt se tudtam, hogy mit kell majd csinálom, hol fogok dolgozni, hogy fogok élni meg egyáltalán mi lesz. Kijöttem a nagy semmibe úgy hogy itt nem beszél senki angolul én meg nem beszéltem spanyolul. Ezek a dolgok át se futottak az agyamon egyből igent mondtam, hogy megyek és nem érdekelt semmi. Ennyire bennem volt a mehetnék. Majd visszajöttem a Balkánról pontosan másnap meg volt a szülinapi bulim (ami qrva jó lett köszi srácok!!!) még ott se nagyon akartam elmondani senkinek de aztán csak kiszivárgott a hír. Majd június 2. már a Budapest-New York járaton voltam. Las Vegas-ban sikerült elbasznom minden pénzemet, kétszer kaptam reload-ot Western Union-on keresztül (köszi Anya és Dönci) majd utolsó nap azért sikerült egy kicsit visszahozni de csak morzsákat... Ez a pofán baszás is kellett egy kicsit, hogy felébredjek a rózsaszín pókeres világomból de elmondhatom nem egy kellemes érzés ott lenni Vegas-ban egy árva buznyák nélkül. Öröm az ürömben kiderült, hogy amikor baj van akkor az ember a szüleire vagy a legjobb barátjára számíthat ha már maga nem tudja megoldani a problémáit.

Ettől függetlenül nagyon jó élmény volt Vegas-Palika eddig 1-0 az állás de majd jövőre megyek törleszteni vagy megint elkap a gépszíj, majd meglátjuk... Majd boldogan hagytam el a Circus Circus Hotelt, irány a reptér és irány Miami. Onnan 2 nap múlva pedig a messzi déli Buenos Aires. Érdekes az ember teljesen máshogy látja a múltat, mint amikor éppen megéli az akkori jelent. Egy év távlatából elég vicces benyomást kelthettem. Na megjött a sznob európai a kis csillógos BOSS kabátjában, 2 hétig nem fogja bírni a 3. világot... Aztán ez a kis ficsúr végül feltört mint a talajvíz és sikerült is jó sok irigyet magam köré gyűjteni a cégen belül. Ennek viszont örülök, mert legyen 1000 irigyem minthogy csak egy ember is sajnáljon. Most ha arra gondoltok, hogy magamat fogom szopkodni, hogy mennyire ügyesek vagyok meg ilyen dolgok akkor most megnyugtatok mindenkit, hogy igen, mert azért valljuk be kurva kemény dolog volt itt helytállni, pláne úgy hogy nem is beszéltem a nyelvet. Az első 4 hónapom full depresszióban telt egyszerűen nem tudtam megszólalni meg nem is nagyon értettem, hogy mi zajlik körülöttem. De ugye a kényszer nagy Úr szóval hallás után végül is csak sikerült megtanulnom spanyolul.

A cégről röviden annyit, hogy Las Vegas-ból, Monte Carlo-ból vesznek használt gépeket, mert ott 1-2 évig futhatnak és utána le kell cserélni őket. Tipikus amerikai fogyasztói mentalitás. Újat újat újat újat... igaz a cél az, hogy legyen munkája mindenkinek és forogjon a pénz, valahol nem rossz elképzelés de iszonyú pazarlás is egyben... Mivel ezek a gépek raktárakban vannak és elképesztően mocskosak a homoktól meg mindentől, így az elején az a nemes feladat jutott nekem, hogy lehet takarítani ezeket a gépeket. Szerintem életem eddig legundorítóbb munkája volt. A körmöm alatt olyan retek volt, hogy a gyászkeret az egy megtisztelő kifejezés lett volna. Kemény volt nagyon. Pár hónap múlva már technikai munkákat is rám mertek bízni, aki ismer azt tudja, hogy az elektromossághoz annyi közöm volt, hogy tudtam, hogy hol kell lekapcsolni a villanyt és hogy utána a fény a hűtőbe bújik el amíg újra fel nem kapcsoljuk. Szóval totálisan semmi közöm nem volt semmi ilyenhez. Majd amikor elkezdték látni, hogy nézd már ez a gyereke nem is olyan hülye meg nem két számjegyű IQ-val rendelkezik elkezdtek rám bízni dolgokat és most már megoldok kisebb nagyobb elektromossági gubancokat. Majd azon vettem észre magamat 10 hónap után, hogy egy kaszinóba raktak és 113 gépért voltam felelős és nagyon meg vannak elégedve velem. Igaz ezt a kurva nagy elégedettséget a fizetésemen annyira nem látom de nem panaszkodhatok, jó életem van nagyon, csak ebből félre rakni nem lehet. De minden hétvégén éttermezni meg bulizni meg új ruhára akad és egy mai 25 évesnek nagyobb elvárásai szerintem ne is nagyon legyenek, szóval jelenleg ez így van rendjén. Tehát foglalkozásomat tekintve játékgéptechnikus magyarra fordítva az a kis geci aki a gépen beállítja a százalékot, hogy mennyi legyen a gép kifizetése. Jelenleg nem is a pénz a lényeg, hanem a tanulás, nekem ez az egyetemem most.

Mondjuk most újra Buenos Aires-ben vagyok és bárcsak annyi lenne a dolgom, hogy ezt állítgatom be de sajnos ettől összetettebb a dolog. Hogy is nézz ki amit csinálok? Megjön a gép konténerekben Vegas-ból, majd jön Juan (ez a Juan maga egy post lehetne hatalmas forma ez az ember) és szépen kitakarítja a retket, majd jövök én belenézek (szegény 2bites teremtés, már 4 éve csinálja, másra nem is jó) és már nem lepődök meg semmin kb. hiányzik minden a gépből. Kapok 8 ilyen gépet a box-omba és végül is olyan mint a Lego, össze kell rakni úgy hogy működjön, mintha csak most szedték volna ki egy kaszinóból üzemelés közben. Mondjuk már elmondhatom, hogy az összes vezetőmodellt ismerem és nagyobb gond nélkül már szinte csukott szemmel összerakom bármelyiket. Jópofa dolog, van benne kihívás is rendesen de még mielőtt valaki félre értené egyáltalán nem áll a szándékomban ebben a szakmában maradni mint technikus, ez a tudás csak azért kell nekem, hogy a későbbiekben ne tudjanak átbaszni és toppon legyek. Kevés az olyan ember aki az élőjátékhoz és a gépi üzemeltetéshez is ért, szóval egy unikum leszek.

Úgy nézz ki, hogy újra itt hagyom ezt a fertőt és megint áthelyeznek egy másik kaszinóba, ami 1600km-re van BsAs-től. Még hogy hova, meg miért és hogyan és meddig azt majd meghagyom egy következő post témájának. Röviden ez a története az itt létemnek. Persze lehetne jobban ragozni meg részletezni de fölösleges lenne. A többi apró részlet az maradjon meg az én titkom. És majd talán pár év múlva ha még él ez a blog akkor majd lehet megosztom, addig is legyen elég ennyi és remélem eloszlattam a homályát annak, hogy mit is csinálok itt és miért is vagyok itt. A következő post-ig meg jót ne halljak rólatok!