Úgy látom Pato nagyon nagy sikert aratott, szóval mindenképpen lesz folytatása a kis videó interjúnak. Mondjuk, most nem szól hozzám még csak nem is köszön, szóval nem tudom, hogy mi lesz. Veszélybe kerültek a további folytatások de nem kell félni a második résznek meg van a nyersanyaga. Amúgy nem a videó miatt lett morci, hanem azért, mert bemártottam, hogy úgy él mint valami kőkorszaki ősember csak annyi különbséggel, hogy nála a barlang ajtóval zárható.

Mondjuk már annyi pozitívummal szolgálhatok, hogy villany lekapcsolás téren hatalmas fejlődést értünk el, sőt olyan szinten, hogy már engem figyel, hogy én lekapcsolom-e a villanyt. Besz@rás a tanítvány túlnövi mesterét. Még mielőtt azt gondolnátok, hogy én vagyok a full elmebeteg ebben a villany kérdésben, akkor gyorsan tisztáznám magamat. Ez az egész úgy indult, hogy kedves ősember barátomnak volt egy olyan kis mutatványa, hogy a szobájában az összes létező elektromos eszköz be volt kapcsolva és ő meg nem volt itthon vagy reggel nem kapcsolta le maga után és egész nap ment. Ezt olyan heti 3-4 alkalommal csinálta és azt nem is számolom, amikor nem derült ki. Igaz ezt azért tudom, mert Roberto mint valami katonai ellenőrzőtiszt rendszeresen tiszteletét teszi szellemileg enyhén visszamaradt lakótársunk szobájában. Tehát ezalatt azt kell érteni, hogy ment a TV, a Hi-Fi, laptop, asztali lámpa, szoba lámpa és ez elektromos fűtőtest de ha még lenne egy ventilátorra és egy légkondija akkor azok is mentek volna le merem fogadni. Ez a mutatvány akkor kezdődött, amikortól beállt a tél. Az első téli villanyszámlát ő fizette egyedül az nem lett olyan sok, mert nem is volt annyira durván hideg, szóval nem nagyon zavartatta magát. Na már most a következőt is neki kellett, ami már elég komisz lett (itteni viszonylatban) az 12e HUF-ra jött ki átszámolva (itt ez olyan mintha nálunk egy 40e-es számla jönne), az már nem tetszett neki de ettől a pillanattól kezdve ez a számla olyan erővel hatott rá, mintha maga az Úr szállt volna alá az Ő mennyei birodalmából és mondta volna neki, hogy mostantól kapcsold le a cuccaidat magad után. Mostanában egyéb baromságot nem csinált, meg ugye már nem beszél hozzám, most már csak a szobájában sikoltozik egyedül chat-elés közben, amikor itthon van, mint valami kezdő buzi a gőzben. Majdnem elfelejtettem, Uruguay-ban van egy olyan szokás, hogy ahol kábítószert árulnak ott egy cipőt tesznek ki az ablakba és az a "titkos" jel. Ezeket a dolgokat sose értettem, ezt a rendőrség nem tudja vagy nem tudom na mindegy ez a JEL:

Az üröm az örömben, mintha váltanák egymást, hogy ki menjen az idegeimre most Roberto gajdult meg. 5 percenként jár a szobámba és mond valami f@szságot Pato-val kapcsolatban. Egy kicsit rászálltunk Pato-ra és elneveztük Dr. Chapatin-nak ez olyan itt mint nálunk Süveges Professzor volt. Ezen poénkodtunk pár napig, amin jókat lehetett röhögni meg turbózni de most már nálam 5 nap után meg a legjobb poén is lecseng, Roberto-nál, már 3 hete beragadt a lemez. Múltkor is úgy zavartam ki a szobámból, hogy most már vége van a napközinek, csendes pihenő van egy fuck off összekötve. Ő is bevágta emiatt a durcit aztán megivott fél üveg gin-t és másnap mintha nem is történt volna semmi. Mondjuk iszonyat neurotikus szegényke, szóval nem egyszerű vele se de ez van. Nem tudom, hogy meddig bírják még a kötél idegeim de ne csodálkozzatok majd ha egyszer véletlenül egy olyan hírt kapnátok, hogy előre megfontolt szándékból hidegvérű kettős gyilkosságé ítéltek el...

Az utolsó post óta 3 hétvége is eltelt és mind a kettő iszonyat jól sikerült. Annak ellenére jól éreztem magamat, hogy az edzések miatt nagyon mérsékelten iszok. Rövidet egyáltalán nem, most is csak 3 Corona-t ittam meg és teljesen elég volt egész estére. Máskor meg úgy kellett összeszedni előlem a whiskey-s meg koktélos poharakat. Én se gondoltam volna magamról, hogy így vissza tudok venni. Ami a lényeg, hogy elmentünk négyen (Brandon, Rob, Diego és én) egy Irish Pub-ba ahol Diego előre megbeszélt egy találkozott egy kolléganőjével és ő hozta 2 barátnőjét. Diego tesi tanár. Ami a legjobb volt az egészben, hogy mind a 3 leányzó kolumbiai volt, kinézetre adjunk nekik egy 10-es skálán egy erős 5 pontot de nem is ez a lényeg, hanem hogy totál jó fejek voltak. Tök jót lehetett velük beszélgetni meg hülyülni. Ebből a nagyképű beképzelt ignoráns stílusból már egy kicsit elegem van. Ha tehetem mindig olyan emberekkel akarok találkozni, akik nem argentinok. Természetesen akad köztük jó fej de mondhatjuk, hogy egytől egyig mindegyik ilyen csak árnyalati különbségek vannak. Mondjuk ez leginkább a Buenos Aires-iakra jellemző, rosszabbak mint nálunk a pestiek. Ezért is imádok vasárnap az amcsikkal kosarazni, mert teljesen más a légkör mint, amikor csak helyiek vannak. Visszatérve az ír kocsmára, jó volt nagyon beszélgetni ezekkel a lányokkal igaz az is közre játszott abban, hogy lehetett velük beszélgetni, hogy mindegyik 30 körüli volt és tanár meg pszichológus, tehát nevezhetjük őket értelmiséginek. Mondjuk engem annyira nem hoztak lázba. Mögöttünk volt egy társaság, mint később kiderült mexicóiak és totál jó fejek voltak ők is. Velük is jót lehetett hülyülni meg beszélgetni. Komolyan mondom eddig csak külföldiekkel éreztem jól magamat. 


Most csak ilyen rövid post lett, mert most valahogy semmihez sincsen kedvem és ha nincsen kedvem és mindenképpen írni szeretnék akkor csak egy erőltett sz@r lesz, azt meg nem akarom. Mondjuk egy összefoglalót írok, hogy mi a jobb és mi a rosszabb az itteni életben aztán lehet újra feltámad a kedvem és belelendülök. Erről jut eszembe anyumat kérdeztem, hogy milyen lett az előző post, mondta, hogy nagyon jó de: