...milyen is egyedül élni, persze ezt nem klasszikus értelmében fogom kivesézni. Egy kis OFF, nem is olyan egyszerű ez a blogírás most már... vagy csak a lustaságom kezd elhatalmasodni rajtam, mint ahogy ez szokott...?? :) Na jó aki rendszeres olvasóm azoknak NO PARA, már csak azért se fogom feladni. (hello Axe!) Valószínűleg az év végéig megpróbálok kitartani de azt most leszögezem, hogy azért nem fogok ilyen helytöltő post-okat küldeni, hogy csak legyen, akkor inkább nem írok semmit. Szóval stílus és színvonal marad a post-ok gyakorisága pedig azon fog múlni, hogy milyen szakaszok jönnek életem rafting folyóján... (Jobb lenne ha most már olyan részek jönnének, amin a csóka kavar... :D)

Akkor nézzünk bele egy kicsit a múltba már csak azért is, hogy én is nosztalgiázzak rajta. Ettől függetlenül érdekes, hogy a múlt sose érdekelt, egyszer se mentem vissza a volt óvodámban, -ált. isk.-ába vagy középsulimban meglátogatni a volt tanáraimat vagy a még az alattam lévő évfolyamokban járókat. Azokkal a lányokkal akikkel jártam és meg volt a szakítás utána sose volt nagy kibékülő show meg második évad és ahogy figyelgetem magamat mindennel így vagyok. Mindig is a jelennel de legfőképpen a jövőmmel voltam elfoglalva. Vissza nem nézek ez alap szabály, a múlt az elmúlt maximum tanulni lehet belőle. Igaz most totál ellent mondok magamnak, mert mégis csak visszatekerem az időkerekét egy kicsit, már csak azért is, mert ez egy élményblog és a helyszín nem Magyarország, szóval a körülmények nem mindennapiak, így látom értelmét. Repüljünk vissza 8 évet... 2003/04-ben Svájcban éltem egy évig és ott vezettem naplót majdnem 100%-os napi pontossággal, hogy mit csináltam meg milyen élményeim voltak de mint sem bizonyítja nagyon jól a fentebb írtakat a múltról, hogy egyszer se olvastam el. Ha netán valaki a kezébe kaparintaná, annak előre szólok keményfába vágja majd a fejszéjét ha el akarja olvasni, ugyanis borzalmas csúnya kézírásommal van kódolva, szóval még nekem is komoly fejtörést és kódfejtést igényelne az olvasása. Lehet a CIA-val kell majd egyeztetnem, hogy ha netán kíváncsi lennék a tartalmára... :) Ott is ilyen precíz munkát végeztem, mint amilyet itt próbálok végrehajtani (képek,videók). El van "mentve" minden mozijegy, buli jegy meg stb... Ragasztva, fűzve, illesztve, amit csak el tudtok képzelni. Imádok kreatívkodni meg ha csinálok valamit még ha kitartás hiányában nem is sokáig azt szeretem ettől függetlenül jól meg színvonalasan csinálni és prezentálni. Az első pár hónapban nagyon élveztem de utána már csak megszokásból csináltam de amire büszke vagyok, hogy végig vezettem. Ez a blog is egy ilyen modern formája a napló vezetésnek annyi különbséggel, hogy ez publikus, mondjuk nem mintha érdekelne ez a része ettől függetlenül repkednek benne sz@r, fos, $egg és egyéb populáris szavak, meg persze a cenzúrázatlan véleményem még ha ezzel mondjuk ismerősöket vagy barátokat is bántok meg. A lényeg ami lényeg el van téve és ha majd talán 20-25 év múlva a kezembe kerülne, akkor nekiesek a 17-18 éves önmagamnak. Milyen fura ez is, hogy az ilyen úgymond jelentősebb vagy nevezhetjük fordulópont korok eddig mindig külföldön kaptak el. "Legálisan-mindent-szabad-csoda-tizennyolc" Svájcban, "I. 25. Mérföldkő" Argentínában... Kíváncsi leszek, hogy amikor majd "Krisztusi-harminchárom" leszek a világ melyik pontján élek majd de ahogy ismerem magamat biztosan nem itt és nem is Magyarországon. Ezenfelül, ami még közös bennük az pedig, hogy bizony egyedül azaz se anya, apa, barátok vagy éppen komoly párkapcsolat nélkül. A sok rizsa után nagy nehezen de elérkeztünk a post témájához. Mit is jelent egyedül élni és itt ne keverjük össze a két fogalmat, hogy egyedül lakni vagy egyedül élni.

Valószínűleg azért nem vágtam fel az ereimet 4-5 hónap után, mert volt rutinom benne, hogy milyen egy másik országba élni és a nyelvet nem beszélve belekerülni a mindennapokba. Igaz a kettőben sok a közös és a hasonlóság de nem ugyanaz, mert abban a szituációban már tanultam németet előtte 2 évig vagyis inkább nevezzük úgy hogy a szüleim azt gondolták, hogy tanulok... Én inkább úgy nevezném, hogy eljártam a különórákra és a koszon kívül egy kis der-die-das is ragadt rám. Ide ugye nulla spanyol tudással keveredtem ki, na jó azért azt tudtam, hogy "Tu puta madra!"" nagyon hasznos kis kifejezés, mindenkinek csak ajánlani tudom! :) És a legfinomabb csoki országban fél évig laktam az első családnál és fél évig a másik családnál. A másodiknál nevezhetjük úgy hogy ki volt nyalva a $eggem aranyszínűre, az első család az no comment... Csoda hogy kibírtam ott fél évig és nem öltem meg a család egyik tagját se, mondjuk most már nevetek rajta de akkor amikor megéltem minden volt csak nem vicces de erről majd máskor... (ha majd nem lesz téma és unatkozok akkor kaptok egy post-ot arról is) Itt a tangó hazájában meg puff bele a mély vízbe egyedül, nyelv nélkül minden nélkül. Összegezve nem rutintalanul kezdtem neki ennek a küldetésnek a Maradona szülőföldjén de mégis Ég és Föld a kettő. Szinte napra pontosan teljesen 24 éves koromig otthon éltem aztán hirtelen a gyerekfürdetőből bele a 2,5 méteres "csak úszóknak" medencébe. Na jó még mielőtt tovább haladnánk leszögezném, hogy nem sajnáltatni szeretném magamat meg azt se szeretném, hogy az jöjjön le belőle, hogy: "b@szod én mekkora eszetlen nagy király csavó vagyok" hanem csak azt írom le, hogy hogyan történtek a dolgok és én hogy éltem meg őket vagy hogyan látom most őket. Tehát nyugalom magamtól is tudom, hogy "eszetlen nagy király vagyok" nincs szükségem blog-ra ehhez! :D Hol is voltunk??? Jah igen meg van... a Hajós Alfrédban a Margitszigeten... :) tehát az érkezésem napjáig nem tudtam, hogy mi lesz vagy hogy hogy lesz de nem vagyok az a beszari típus, mert még úgy sose volt, hogy sehogy ne lett volna, nem igaz? :) (mintha csak maga Besenyő Pista bácsi írta volna ezt a mintapéldány mondatott... :))) Mindenféle nagyzolás nélkül mondhatjuk úgy, hogy nagyon jó családi körülmények közül jövök és ugye az első másodpercek után látva, hogy hol fogok lakni itt... hát nem is emlékszem, hogy mi futott át az agyamon vagy egyáltalán gondoltam-e bármire is... szerintem nem, mert akkora sokk volt mint amikor valakinek hirtelen levágja a lábát a villamos és még nem fogja fel az agya a dolgot kb. agyilag ez játszódhatott le nálam is... Utána következő nap fogtam egy másik képzeletbeli bőröndöt és abba pedig bele raktam a sznobságomat, kényelmességemet, a luxus iránti igényemet és minden ilyen sz@rt, ami az akkori énem volt és kib@sztam a 10.-ről és még utána is köptem azzal a tudattal, hogy ha otthon is sikerült a 200 Ft-os baráti poker partyk-ból kinőni magamat egy jó menő középmagas téten működő poker klubbá vagy az amatőr kártyatrükközős majomkodásból egy jó nevet szerezni az otthoni rendezvényszervező világban akkor itt is ki fog nő a lósz@r alól a rózsa és már mondhatjuk, hogy már az első levelek már meg vannak de a virágig még qrva hosszú lesz az út. Egy kis önszopkodás kell azért néha, nem én lennék ha elmaradna :)))) De Hé' ezek is csak tények és velem történt, szóval van legitimitása! :) A lényeg, hogy azon vagyok, hogy minimum arra az életszínvonalra visszajussak, amit otthon elértem magamnak de mindezt más emberként. Csak most vettem észre, hogy akár mennyire is tagadtam de megváltoztatott a pénz és szerencsére most visszakerültem abba a mederbe ahonnan eljuthatok a céljaim felé. Kezdtem felvenni ezt a beképzelt pesti jupi stílust és még hozzá kezdtem is bepuhosodni (86kg, mint egy ropi aki lenyelt egy nagy borsót...) XDD Persze itt nem kell több milliókra gondolni. Meg számszakilag nem is akarok nagyon belemenni, mert nincs is jelentősége, meg ami bejött az általában egy nagy része visszakerült a póker asztalra vagy ész nélkül elköltöttem minden éppen akkori hülyeségemre, ide már lyukas zsebbel kerültem de ezt már azt hiszem írtam is egy előző post-ban. Amivel jól el lehet magyarázni, az a könnyen jött, könnyen ment ÉS a ne játsz kockán, pokeren, rouletten és játégépen elve. :) Szerencsére itt minden megoldódott egy csapásra, a legközelebbi kaszinó 1 órára van a város másik oldalán és havi keresetem kicsivel kevesebb mint a fele annak amit otthon tudtam előállítani és még csak könnyen se jön, mert most egy hónapig dolgozok azért, amit otthon egy este meg tudtam csinálni nevetgélve, szórakozva vagy pokeren vagy éppen egy fellépéssel... Hozzáteszem egyáltalán nem sajnálom, mert nem tudom, hogy hova vezetett volna ez az út... Egy ötletem azért van, mivel nem a Vad-Nyugaton élünk és az ilyen western típusú lövöldözések nem gyakoriak így a maradt volna a egy másik opció késsel a hátamban az árok szélen, amilyen körökben kezdtem már játszani... Nem egy olvasószakkör hangulata volt némelyik ilyen kártyás estének de jó túl lenni rajta és már nem ezzel foglalkozni.

Most felvettem a mindenkori korán reggel munkábajárós lifestyle-t és tudjátok mit? Tetszik ez az elv, hogy az elvégzett munkáért kapok pénzt és nem azon múlik az estém, hogy Forutna éppen mekkora ribanc vagy hogy mennyire vesztem el az agyamat és akarok minden leosztásban mindenkit kiblöffölni egy 92off-al. Mindezek ellenére a hónap végére az utolsó fillérig elverek mindent, szerintem ha tripláját keresném a mostaninak, akkor is ez lenne a vége, hogy mire beáll a hónapvége állapot akkor az egyenlő a dögvésszel és megszorításokkal, mintha csak az MSZP kezelné a költségvetésemet... :DD Úgy hogy nem kell albérletet fizetnem és a rezsi két havonta nem több mint 10.000 Ft... Borzalmas ezen változtatni kéne de sajnos ez a "Mának élni" c. evergreen nagyon benne van a vérembe és nem sok esélyt látok arra, hogy ez bármiféle változás álljon be.

Most látom, hogy elég vaskos lett megint, szóval ezt két részre kell törönöm, tehát...