I AM BACK!!!!!!!!!!!!!!!!! Hát igen 8 hónap az 8 hónap, annyi idő alatt már majdnem ki lehet hordani egy gyereket! Na jó ezzel még viccelni se szabad! :) Szóval maradjunk annyiban, hogy sok idő. Ugye nem volt blog, mert nem volt laptop (az okok ismertek, hogy miért nem volt, szóval nem részletezném újra, mert ha csak rágondolok kifordul a szemem és habzó szájjal verem magamat a földhöz...) Lépjünk is túl ezen és gondoljuk csak a szép, pozitív dolgokra. Most hogy az eszköz adott nincsen mese folytatni kell, amit annó olyan nagy hévvel elkezdtem. Nem is szeretnék adósotok maradni az élmény beszámolókkal, amiket igértem tehát kezdjünk neki és hagy szóljon!

...van ékezet meg minden?! Mikre képes nem vagyok, hogy könnyebben tudjátok olvasni az agymenéseimet! Továbbra se fogok venni itt laptopot. Van egy amerikai munkatársam Jules, aki Puerto Rico-ból költözött át a családjával ide Buenos Aires-be és ott dolgozik, ahol én. Nagyon jó arc. Mondjuk ő se normális, neki is kezdi picit kikezdeni az agyát Argentína, meg az elmebeteg munkatársak. Azon belül, hogy jó arc egy igazi kocka de olyan kocka, amilyet még nem láttam. Több számítógép van a lakásában szinte mint székláb. Annyira megszállott PC játék ügyben, hogy aki tudja, hogy mi az a World of WarCraft, na abban ő benne volt az első 10 emberbe a világon, aki eljutott a hősével a 70. szintre, amikor ez a játék megjelent és tett embereket egyenesen függővé. A játék lényege röviden, hogy van egy hősöd, ami lehet ork, varazsló, harcos meg a tököm tudja, hogy micsoda vagy millió fajtából lehet választani. Na ezzel kell mászkálni gyilkolni az ellent, új fegyvereket meg vaázslatokat venni. Összefogni más függő állatokkal és együtt legyőzni nagyobb ellenségeket. Magyarul egy végtelen történet, mert mindig van hova fejlődni meg baszkódni. Akit felemészt a játék az valahogy így fog kinézni pár hónap után:

Hello, hello, MZ/X, MZ/X!!! Igen... igen... még élek, régen küldtem már életjelet de most megteszem, mert volt 'hepening' meg vannak jó stroy-k tehát van miről írni és most hirtelen kedvem is támadt, ilyenkor jól szokott sikerülni, hát meglátjuk, majd ti eldöntitek. :) Mi is történt akkor? Úgy hozta az élet, hogy egy nagyon jó barátomnak, aki történetesen a szomszédom is volt Egerben, pont itt volt konferenciája Buenos Aires-ben. Már kezdtem csalódni az élet nevezetű 3D-és játékban de még tudnak jó dolgok történni. Az még egy érdekes story, hogy hogy ismertem meg, ha jól számolom, már 18-19 éve...

 Egy kicsit elragadott ez a blogírás dolog meg a pozitív visszajelzések és már fejben elkezdtem előre kitalálni témákat és post-okat... Persze csak akkor ha nem vetítetek, mert akitől eddig kérdeztem, hogy mit szól hozzá mindenki azt mondta, hogy így jó meg úgy jó... Remélem nem kamuztok ti kis piszkok! Nyugodtan szóljatok ha sz@r! :) Pár napja el is kezdtem az egyik ilyen előre kitalált és kigondolt post megírását és egyszerűen nem ment. Totál lefagytam és egyszerűen nem tudtam írni 5 mondatnál többet és az az 5 mondat is többször olvasás után is borzalmasan sz@rnak és erőltetettnek találtam. Meg is ijedtem egy kicsit, hogy akkor most mi lesz de aztán rájöttem, hogy az előző post-ok azért mentek olyan könnyen, mert csak azt írtam ami az eszembe jutott semmi tervezgetés nélkül. Így maradok annál ami már bevált és nem kísérletezgetek. Erre a blogírásra ebben a formában és ebben a stílusban nem lennék képes otthon. Teljesen más lenne a szitu, így jelen esetben teljesen őszintén írhatok magamról és mindarról amit megélek és azt hogyan élem meg. Ennek az oka nagyon egyszerű: 12.000 km ez akkora szabadságot ad, amitől valódi, életszagú és szókimondó lehet ez a blog. Tehát továbbra is le fogom írni nyíltan a véleményemet mindenről! :)

  Ahogy megígértem most "dél-Amerika Párizsát" tesszük fel a boncasztalra és nézzünk bele teljesen egészen a $egglyukáig. Most hogy már egy éve élek itt és már a nyelvet is böfögöm relatíve egész jól, így jobban megnyíltak a lehetőségeim és jobban is értem, hogy mi zajlik körülettem ebben az apró 13M-os városkában. Még mielőtt tovább mennénk leszögezném, hogy teljesen magával ragadott és imádom ezt a várost attól függetlenül, hogy miket fogok róla írni. Ezek a személyes tapasztalataim. Amit olvasni fogtok azt nem hiszem, hogy bármelyik turista könyvben (nem tudom mi a neve... talán utazási kalauz? mindegy) viszont olvasni fogjátok. Amire ne számítsatok kultúra, építészet, történelem és egyéb ilyen bla-bla, aki erre kíváncsi annak ott a Wikipédia Argentínáról.