Milyen fura, hogy az elején azt hittem, hogy nem is nagyon lesz miről írni és közben kiderült, hogy végül is mindenről van véleményem meg azért napi 24 órában nem a 4 fal között ülök, szóval zajlik az élet. Na igaz, továbbra se tudok helyesen írni ezekkel az összetett szavakkal igazán meggyűlik a bajom de világ életemben kettes voltam magyar nyelvtanból és egyáltalán nem az én hibám, hogy ezt a magyar nyelvet ilyen nehézre programozták. Kicsit majd próbálok jobban odafigyelni de ha nem sikerülne, akkor is megnyugtatok mindenkit, hogy nem fogok a szobasarkába vonulni és kukoricán térdepelni ha nem sikerülne. Félre ne értse bárki szeretem és tisztelem az anyanyelvemet, amit biztos nem fogtok látni: rövidítések, chat kifejezések és egyéb ilyen dolgok, ezektől még én is irtózok :) Ja a lényeg, hogy mit is keresek itt meg miért is jöttem ide? Valójában még akik nagyon közeli barátaim ők se tudják pontosan, sőt még pár hónapig szüleim se voltak vele tisztában. Anyum azt gondolta, hogy csak biztos ideglenes agylágyulást kapott a gyerek aztán pár hónap múlva már ott fogok csicsikálni kisded módjára a szobámban, aztán nem így lett. (Hello Anya!:) ) Apum más kérdés vele lassan már több mint egy éve nem volt érdemi kommunikáció de ezt a témát hagyjuk, én se akarom firtatni meg nem egy személyes nyitott blogon akarom kitárgyalni. Csak dióhéjban annyit, hogy nem is tudta, hogy elmegyek és új életet fogok kezdeni. Mindegy legyen az ő dolga. Egyéb tévhiteket és pletykákat lelőve teljesen én intéztem magamnak mindent, hogyan is intézhetett volna bármit is ha nem is tudott róla hogy lelépek elég paradoxon lenne, nem?