Amint már írtam már nagyon rajtam van a munka- és országváltás láz. Ezzel kapcsolatban annyit, hogy ha minden jól megy akkor egy nagyon komoly változás fog beállni de erről majd később, nem szeretném elkiabálni de úgy érzem, hogy már a 80%-os sávban vagyunk, szóval több mint valószínű. Már egy sikeres interjún túl vagyok. Még hátra van egy! Erről a témáról már csak akkor amikor túl vagyok a másodikon is és minden rendben van.

 Ennek eredménykeként a Brazília project törölve lett, amit a jövőre nézve nem is bánok, mert sokkal jobb van kilátásban! Mondjuk nem csak ez az oka, hogy lelépek. Olyan szintre kerültem ezzel a két kreténnel, hogy amikor reggel fel kelek akkor lezajlik egy ilyen párbeszéd, hogy:
-Hola.
-Hola.
És ezzel ki is merült az aznapi beszélgetésünk. Nem szeretek senkivel hosszútávon rosszba lenni pláne olyannal, aki ugyanott dolgozik és lakik ahol én. Szóval kb. napi 15 órában látom a képét. Ennek ellenére kénytelen vagyok mindenféle kommunikációt megszüntetni vagy a legkisebb szintre csökkenteni ezzel a két marhával. Akkor csak nagyon minimálisan mennek az idegeimre és az még kibírható. Roberto a neurotizmus-ával olyan szinten megy már az agyamra, hogy már csak aludni járok haza, mindig találok valami programot, hogy ne keljen a lakásban lenni. Pato meg a kreténség téren nagyobb fokozatba kapcsolt. Ilyen hangos autistaként tudnám leírni. Igen, elég ritka fajta de nekem van olyan szerencsém, hogy pont egy ilyen egyeddel lakok egy lakásban. Nem tudom emlékeztek, arra a post-ra amiben arról írtam, hogy folyton David Guetta tombol Roberto sz@ros kis hangfalaiból? Az a post kb 3-4 hónapos lehet, igaz? Na azóta semmit nem változott a dolog... Képzelhetitek tényleg a megbolondulás szélén állok... Mindenképpen komoly változást kell beiktatnom az életemben. Azaz GOGOGOGOGO de olyan gyorsan és messzire ahogy csak lehet! Acélkötélből vannak az idegeim de már kezdi enni a rozsda... Ezt a lakótárs témát, most le is zárnám. Nagyobb részletekbe nem mennék bele, mert ha még jobban elkezdeném részletezni akkor feltehetőleg elkezd habzani a szám és elkezdek harapni... Mindent, ami csak mozog vagy rám nézz... 

 

 

Kicsit más. Húúúúú most volt egy igazán komisz szitu. Most pénteken meg jött az egyik konténer Miami-ből tele játékgépekkel, természetesen este 6 után csakhogy kelőképen el legyen b@szva a péntekem. Mindegy nem is ez a lényeg már hozzászoktam. Mondjuk gyorsan lepakoltuk a cuccot; 50 gép volt még két nagy raklap tartozékokkal. Plusz a sok kreténség, amit maguknak vettek, hogy a kocsijukat pimp-eljék meg ilyen TV Shop-os kacatok, amit ingyen nem tennék a lakásomban de ők úgy örültek neki mint a kisgyerekek a cukorkának. Annyi háttér story-t arról, hogy miért ott veszik meg ez azért van, mert ha itt van ilyen kacat akkor az kb. dupla vagy tripla annyiba kerül vagy egyáltalán nincsen. Elektronikai cuccok és autó iszonyat drága, csillagászati összegek. Értem ezt értékarányban. Már megint kezdek elkalandozni a részletekben. Kb. olyan este fél kilencre már készen is voltunk. A főnökeimnek itteni viszonylatban elég jó kocsijaik vannak 2 Jeep Cherokee, 2 Dodge Ram és 1 Chrysler 300c. Eleve hogy amerikai autók... Eleve sz@r, nem arra gyártják, hogy nagyon tartós legyen 4-5 évente kocsit kell cserélni. (Ez csak magán vélemény volt.) Minden esetre elég komolyan fel vannak turbózva mindenféle cuccal és elég dögösen néznek ki. A műhely ahol vagyunk az pedig provinciában van, mert ekkora területet bérelni itt sokkal olcsóbb mint a Capital Federal-on belül. Ennek következtében 4 utcára van tőlünk a gettó, ami nappal csendes, ez azt jelenti, hogy nappal kocsival át lehet hajtani, kicsi rá az esély, hogy bármi is történik majd. Amint leszáll az éj, akkor kész. Úgy el  kell felejteni, ahogy van. Kihúzzák a szemét kupacokat, gumiabroncsokat, hordókat az utca közepére és vadásznak. Itt láttam életemben először fegyveres rablást tőlem 15 méterre. És ez még nem híresen kemény hely. Ugye, amikor végeztünk már bőven éjszaka volt és elindultunk ezzel az autókaravánnal. Nekem mondta az egyik főnök, hogy engem meg Brandon-t haza viszi. Mi maradtunk utoljára. Éppen kanyarodtunk ki, mire már jött is a telefon, hogy vigyázzunk, mert a következő utcában ott van két srác és az egyiknek ott van stuki az övében. Elég bevett szokás kocsik kirablása. Azt elfelejtettem, hogy mindegyik kocsi nagyon komolyan el van sötétítve (itt is illegális de a rendőrök nem foglalkoznak vele) Akivel mentem Pablo-nak hívják és a Cherokee-val voltunk én ültem elől az anyósülésben. Erre mondja a testvérének aki hívta, hogy semmi gond. Utána csak annyit mondott, hogy:

Pablo: -Pali add csak ide azt a kis táskát, ami ott van az ülés alatt.

Én: -Ezt? (ilyen totál meglepődött fejjel, hirtelen nem is tudtam, hogy mi lehet benne, mert ott pakolásztam összevissza, mert nem fértem el tőle)

Pablo: -Igen, azt!

Aztán hopp kinyitja és kikapott belőle egy elég komoly mordályt. Azonnal betöltötte a tárat és fel is húzta és az ölébe rakta és ilyen tök vidám fejjel mondja, hogy most próbálkozzon a kis rohadék. Teljesen beleélte magát, hogy most akció lesz. Végül nem lett semmi a két suttyó nagyon nézelődött de valószínűleg azért nem lett semmi, mert egy kocsit magunk elé engedtünk. Kérdeztem tőle, hogy mi van ha van valami? :) Erre Ő: -Hát nagyon egyszerű, mivel be van sötétítve az ablak ezért nem látnak be, így ha kint előveszi a fegyvert akkor én azonnal ablakon keresztül rálövök és full gázzal elhajtok. Itt nincsen sz@rakodás vagy ő vagy mi.
Számomra ez elég korrekt válasz és hozzáállás volt, szóval minden respect nem egy besz@ri. Mondjuk jobb lenne, ha nem kéne úgy gondolkodni mindennap, hogy valószínűleg semmi nem fog történni de mindig készülni kell arra, hogy valami lesz. Ez van Welcome to Buenos Aires de a többi Dél-Amerikai ország és ilyen méretű város még melegebb ilyen téren, szóval még itt a legkisebb az esély, hogy nagyobb gebasz legyen nappal. De az ilyen helyek mint a Villa 31, Fuerte Apache, Bajo Flores. Ezek a legdurvább helyek. A Fuerte Apache van tőlem 10 utcára. :) Kellemes nem? Valószínűleg mindenki megérti, hogy így is elég szép teljesítmény volt tőlem az a 1,5 éve és valahogy jobban szeretnék nyugiban lenni.
 

 

Evezzünk vidámabb vizekre. Úgy alakult, hogy végül rászántam magamat és elkezdtem megtanulni táncolni. Fúúú már így leírva is full buzisan hangzik de ez van. Aztán nem akármit!!! Kubai salsa! Na erre varjatok gombot! Viccet félretéve, tök király volt. 1 tele van jó csajokkal és ezt nem csak külsőre értem. 2. nagyon jó környéken van a terem. Itt ez egy elég fontos szempont annak, aki az éjszakában mászkálgat. 3. tök jó volt tanulni olyat ami nem megy elsőre és meg kell erőltetnem magamat. Minden héten csütörtökön 2 órában ezentúl tánc okításban részesülök ezentúl. Komoly... mikre nem vagyok képes. Már meg volt az első óra múlt héten és annyira bejött, hogy ez egy bebetonozott csütörtöki program lesz a következő hónapokban, amíg itt vagyok. Hogy még hitelesebb legyen kubaiak szervezik az egészet és meg kell adnom nagyon profin szervezik. Ez látszik is. A terem totál csövön van, mert szinte alig férni. Két részre van osztva a brigád a totál botlábú amatőrök mint én és a haladók, akiknek már van fogalmuk arról, hogy mit és hogyan kell csinálni. Képet nem csináltam a helyről következőleg fogok, hogy bizonyítsam is, hogy nem csak a szám jár! :)
 

 

Még azon gondolkodom, hogy Karácsony+Újév kombinációval mi legyen... Fúúúú hogy mennyire utálom így... Viccen kívül... 40 fokban Karácsonyozni... Hát semmi hangulatom meg kedvem sincsen hozzá... Na majd valahogy átbekkeljük, mint tavaly... Szerényen, ennyi az amit érdekesnek gondoltam. A bokám már jobban van de még most se tökéletes, eléggé odab@szott ez a kifordulás, szóval ennek következtében a NOV. 12. 10Km Nike futás törölve lett. Ha majd lesz egy következő, akkor azon már mindenképpen ott leszek, addig marad a regenerálódás és rehabilitációs edzések. Hogy mennyire utálom, amikor korlátozva vagyok mozgásilag... de ez van, ezt főztem hát én is eszem meg... Ilyenem volt! Fincsi mi? :)))) Ha minden igaz a November már izgalmasabb lesz és többet lehet majd hallani felőlem!