Ahogy megígértem most "dél-Amerika Párizsát" tesszük fel a boncasztalra és nézzünk bele teljesen egészen a $egglyukáig. Most hogy már egy éve élek itt és már a nyelvet is böfögöm relatíve egész jól, így jobban megnyíltak a lehetőségeim és jobban is értem, hogy mi zajlik körülettem ebben az apró 13M-os városkában. Még mielőtt tovább mennénk leszögezném, hogy teljesen magával ragadott és imádom ezt a várost attól függetlenül, hogy miket fogok róla írni. Ezek a személyes tapasztalataim. Amit olvasni fogtok azt nem hiszem, hogy bármelyik turista könyvben (nem tudom mi a neve... talán utazási kalauz? mindegy) viszont olvasni fogjátok. Amire ne számítsatok kultúra, építészet, történelem és egyéb ilyen bla-bla, aki erre kíváncsi annak ott a Wikipédia Argentínáról.

 Még mielőtt jönne a Buenos Aires post lesz egy anti-bölcsességfog hadműveletem, mert a kis pofikámban nincsen elég hely. Ma kaptam meg az elő injekciót, hogy javuljanak a túlélési esélyeim utána, ettől függetlenül ha kapufa lenne a vége akkor köszi, hogy olvastátok ezt a blog-ot és bocsi, hogy csak 4 bejegyzést élt meg, esküszöm nem rajtam múlt.

 Milyen fura, hogy az elején azt hittem, hogy nem is nagyon lesz miről írni és közben kiderült, hogy végül is mindenről van véleményem meg azért napi 24 órában nem a 4 fal között ülök, szóval zajlik az élet. Na igaz, továbbra se tudok helyesen írni ezekkel az összetett szavakkal igazán meggyűlik a bajom de világ életemben kettes voltam magyar nyelvtanból és egyáltalán nem az én hibám, hogy ezt a magyar nyelvet ilyen nehézre programozták. Kicsit majd próbálok jobban odafigyelni de ha nem sikerülne, akkor is megnyugtatok mindenkit, hogy nem fogok a szobasarkába vonulni és kukoricán térdepelni ha nem sikerülne. Félre ne értse bárki szeretem és tisztelem az anyanyelvemet, amit biztos nem fogtok látni: rövidítések, chat kifejezések és egyéb ilyen dolgok, ezektől még én is irtózok :) Ja a lényeg, hogy mit is keresek itt meg miért is jöttem ide? Valójában még akik nagyon közeli barátaim ők se tudják pontosan, sőt még pár hónapig szüleim se voltak vele tisztában. Anyum azt gondolta, hogy csak biztos ideglenes agylágyulást kapott a gyerek aztán pár hónap múlva már ott fogok csicsikálni kisded módjára a szobámban, aztán nem így lett. (Hello Anya!:) ) Apum más kérdés vele lassan már több mint egy éve nem volt érdemi kommunikáció de ezt a témát hagyjuk, én se akarom firtatni meg nem egy személyes nyitott blogon akarom kitárgyalni. Csak dióhéjban annyit, hogy nem is tudta, hogy elmegyek és új életet fogok kezdeni. Mindegy legyen az ő dolga. Egyéb tévhiteket és pletykákat lelőve teljesen én intéztem magamnak mindent, hogyan is intézhetett volna bármit is ha nem is tudott róla hogy lelépek elég paradoxon lenne, nem?

 Pont a mai nap adta meg a szikrát ennek a post-nak: "Az vagy amit megeszel!" Nem rég jöttem vissza egy kosár meccsről, ahol Argentínában élő külföldiek játszanak, 80%-ban főleg amerikaik a game nagyon jó volt. 2 óra hajtás, kemény játék tetszett nagyon. Persze hogy ki volt seggfej és kretén??? Naná, hogy egy helyi bennszülött idióta. Mindenki hajt, fut, játszik, nyerni akar. Ez a mélynövésű óriás törpe meg csak azzal foglalkozott, hogy ki mit hibázik a csapatban ki nem ért vissza védekezni meg ilyen szarságok. Persze amikor egymás után dobott 4 air-ball-t egy huzamban érdekes módon nem rúgta tarkón magát, akkor csak kussolt. És ez a szerencsétlen nem egy a sok közül szinte mindegyik ilyen. Egyik se tud veszteni és hisztizik, mint egy fürdős kurva és a másikban keresi a hibát... (A helyiekről majd részletesebben a következő post-ban) Ez az ember típus, akivel utálok egy csapatban játszani de meg kell tanulni ignorálni az ilyen barmokat, mert mást úgyse lehet csinálni...