Először, hogy stílusos legyek 'hola' mindenkinek! :) Odafajultam, hogy elkezdek blog-olni az életemről itt Argentínában, messze 12.000 km-re az édes Magyarországtól. Most már pont hogy egy éve élek messze távol ARG-ban mindenkitől és mindentől amit csak megszerettem vagy megszoktam az életemben. És hogy miért csak most kezdtem el? A fene tudja de a gyújtó szikrát egy poker-es cimborám, akit hívjunk Axe-nek adta meg FB-on keresztül miután komenteltem egy blog bejegyzését. Mire ő: "És te miért nem írsz?" És milyen igaza van, hiszen van miről, most hogy ezt hány ember fogja olvasni és ezen belül hány % lesz akinek tetszeni fog az majd kiderül. :) De valójában ez inkább egy személyes dühöngő lesz, ahol kiírom magamból azt a sok hülyeséget, ami bennem tombol és ha már csak jobban fogok aludni tőle már megérte.

Hogy mi történt ebben az egy évben? Ennek most nem kezdek neki, mert akkor nem blog lenne hanem regény és kedvem sincsen a múltat bazgatni de majd a jövőbeli post-okban biztos fogok tenni rövid megemlékezéseket. Mondjuk az okát és miértjét nem árt, ha tudjátok ennek az egésznek.

Miért is jó, hogy leléptem a f@szba otthonról és ilyen messzire? Mi benne a rossz így 1 év után? Hát hogy is mondjam eddig még egy érvet se tudok felsorolni a negatív oldalon. Nem az én agyamban született meg ez a csodálatos példa de ez a legjobb ahogy meg lehet fogalmazni. Vegyük úgy, hogy az összes ismerősödet, barátodat, csajodat/pasidat, családtagodat meg mindenkit aki egy hangya f@sznyit is befolyásolja az életed lagymatag menetét. Fogod és bele rakod őket egy gigantikus nagy hátzsákba és fogod szépen és fölveszed és neki látsz lefutni egy Maratont vagy egy IronMan Challenge-et. Komoly összegekben merek fogadni, hogy negyed távon már a mentőautó fogja összeszedni az emberek 99,99%-át az út széli árokból. Nem azt mondom zsák nélkül is komoly kihívás de sokkal könnyebben kivitelezhető dolog és. Na már most én ezt a képzeletbeli zsákot fogtam és beb@sztam a sarokba. Valószínűleg az emberek nagy része háborogni fog ezen a példán: "Hát, hogy el se tudom képzelni az életemet ezek nélkül ez emberek nélkül..." Persze ez rendben is van de aztán ne csodálkozzon senki azon, hogy 35 évesen ott van fos lagymatag munkahelyén és utálja az életét és amit csinál. Mert bizony ezek az emberek azok akik a legjobban visszatartanak láthatatlanul attól, hogy az légy aki csak akarsz. Akár mennyire is durván hangzik... És tudjátok mit? Nagyon jól tettem, életem egyik legjobb döntése volt. És amikor felajánlották ezt a lehetőséget egy másodpercig se haboztam rajta, meg se fordult a fejemben, hogy juj most mi lesz meg hogy lesz. Egyszerűen nem érdekelt, csak az hogy menjek és kezdjek egy új életet. 

Mik az előnyei? Nem kell senkihez se alkalmazkodnom, nem kell hallgatnom a sok hülyeséget, siránkozást meg panaszkodást. Nem pofázik bele senki, hogy mit kéne meg hogy kéne. Egyszerűen a saját elképzeléseim szerint csinálom az élem meg a hét összes napját. Tudatosan tudok edzeni, étkezni és figyelni az egészségemre, amire otthon totál képtelen lettem volna abban az élet formában és stílusban ahogy életem. Meg tudod ismerni saját magadat, rájössz, hogy mik a gyengéid miben vagy jó és miben kell változtatnod. Csak egy kézzel fogható példa. Amikor kijöttem 86kg voltam, most meg 75-76-on mozgok. Jelenleg 5-6kg-val az ideális testsúlyom alatt de inkább legyen ennyivel kevesebb mint csak 0,5kg-val több. Erre otthon nem lettem volna képes, maximum arra, hogy még egy számmal nagyobb úszógumit dobjak fel magamra. Az emberek tele vannak komplexusokkal a testük miatt. Most itt nem arról beszélek, hogy egy férfi 150 cm magasságával vagy egy nő 190 cm-es test magassággal van megáldva. Ezzel nem lehet mit csinálni ezt dobta a genetikai lottó de akinek magas az intelligencia szintje az helyén tudja kezelni és nem lesz elba@szva az élete egy örök életre. Itt inkább arra gondolok, hogy ugye ömlik ránk a sok szenny, trágya a médiából, hogy így meg úgy kell kinézni, mert ha nincsen kocka hasad vagy darázs derekad akkor csak egy 0 vagy a társadalomban. Nem azt mondom, hogy engedjünk el magunkat és szarjunk mindenre és úgy nézzünk ki mint egy szarral töltött búvárruha. Igen is figyeljünk oda, hogy mit eszünk mikor eszünk és mit teszünk meg annak az érdekében, hogy testünk is jól érezze magát és jól működjön a jövőben és ha bele nézünk a tükörbe akkor ne egy rakás foshalmaz nézzen vissza ránk. Én is bedőltem ennek a dolognak, hogy "nem is vagyok ember ha nincsen kocka hasam..." de aztán sokat olvastam ebben a témában és rájöttem, hogy egy baromság magunkat a különböző magazinok fotóihoz vagy filmsztárokhoz hasonlítani. Mert egy olyan versenyen nem nyerhetsz a hol te futsz a másik meg egy Lamborghini Gallardo-ban ül, szóval ne akarjunk egy photoshop-olt valakire hasonlítani. A lényeg az, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy fitt és egészséges életet éljünk. Senki ne jöjjön nekem azzal a kamu dumával, hogy sokat dolgozok és nincsen erőm meg stb meg a többi önálltató baromsággal. Napi 10 órát dolgozok és nem irodai munkában, szóval tudom mit jelent hulla fáradtan gumi aggyal elzarándokolni a konditeremben és ott újra meghalni, mert ha edzünk akkor azt csak úgy hogy maximumig megyünk és majd amikor haza értünk akkor halunk meg az ágyban. Legalattomosabb dolog saját magunkat becsapni és hitegetni. 5 év folyamatos pókerezés után (ami azt jelenti, hogy egy rajzszöget nem emeltem fel edzés cím szó alatt) most újra érzem, hogy újra élek és abban a heti 4 alkalomban amikor a konditeremben vagyok és lefutom az 5 km-emet és utána neki kezdek egy 45 perces súlyzós  edzésnek érzem újra azt amikor heti 3-4x pókereztem élőben közép magas téten. De itt sokkal jobbak az odds-aim, mert tudom, hogy egy jobb és minőségibb életet fogok élni ha ezt csinálom. Más kérdés, hogy egy ilyen életforma mellett nincs idő emberi kapcsolatokra meg úgy mond érzelmekre... Mondjuk ha ebbe belekezdenék akkor sose lenne vége ennek "az első post-nak", szóval azt majd egy másik post-ban vesézem ki. De előjáróban annyit, hogy valamit valamiért az élet tele van lemondásokkal. Na akkor folyt. köv.